A kedvencem, a prima primissima ez a közkeletű fika. Hány és mennyi kritika, észrevétel, pökhendizés ér egy-egy satnya, szánalmas, figyelmetlen közszereplőt: ej, már megint ugyanaz a ruha. Már megint ugyanaz a nyamvadt blúz, cipellő, kabát, sapek, kulup, kosztümke, öltöny, zsakett, gomb.
Egy kérés + egy kérdés:
A kérés: Tereljétek elém azt a hétmérföldes zsenit, aki megalkotta ezt a galaktikus idiótaságot, ökölszabályt, regulációt, javallmányt! Miszerint kétszer nem lépünk ugyanabba a ruhába! Azt a degenerált dialektikus divatgurut, aki ezt kitalálta.
A kérdés: Hogy és miképp van az, hogy ezernyi másik ökör pedig azt szemlézi, fürkészi és neveti meg, hogy melyik szerencsétlen bemondó, műsorvezető, politikus, médiabarom, celeb mit hányszor vesz fel? De unatkoztok, testvéreim!
Talán nem kell ahhoz sötétzöldnek lenni, hogy a pazarlás (vagy annak hirdetése) csípje a szemünket. S mégha a jólnevelt ruhaipari céhek egy-egy alkalomra öltöztetik is jóvágású barátainkat napról napra, az üzenet fertelmes.
Kérlek hát Balázs, Mónika, Szellő meg Pitt, Ms Hilton meg Bono, vegyétek fel bátran többször. Én a barátotok leszek/maradok.
